• Túl lehet élni a 30-at maradandó agykárosodás nélkül (bár ismerek olyat, akinek csak azzal sikerült)
• Az írás/festés/origamizás/köcsögözés (mindkettő jelentésében) terápia, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. A visszajelzések kegyetlenek tudnak lenni, de it’s part of the game. Különben is, ha anyukádnak tetszik, az már olyan, mint egy fapados Pulitzer
• Nem omlott össze a világgazdaság attól, hogy egy nárcisztikus, kamillázóbajnok dilettáns lett az egyik szuperhatalom vezetője. Bár nem vagyok biztos benne, hogy ez az életképességünket bizonyítja, és hogy ebből diznis hepiend lesz (avagy mit nekünk klímaegyezmény)
• A fidget spinner felemelkedése és bukása. Bevallom azt hittem, ezt Trump-ról írhatom majd
• Nem lett belőlem Tinderella. Pedig én próbáltam
• II. Erzsébet még mindig tartja magát a trónon. Szívós az öreglány (vagy ennyire a bögyében van a Károly)
• Azok a futóbolondok még mindig robbantgatnak. De mi még mindig itt vagyunk…
• Ez a kütyüarzenál nem állapot. Túlzás-e, hogy az ember már WC-re is telefonnal/tablettel jár? Olyannyira nem, hogy a beszélgetés hátterében zubogó öblítővíztől már az arcizmunk sem rándul. Ennél azért az ‘alkotó tevékenység’ közbeni tetriszezés egy fokkal jobb volt
• Vona Gábor pacifista lett. Öö, hurrá?
• Még mindig nincs cáfolhatatlan bizonyítéka az ufók létezésének (Pataki Attilát az egyszerűség kedvéért most ne soroljuk ide). Maradjon is ez így, van elég bajunk nélkülük is
• Még mindig erős kétségeim vannak a tündérmeséket illetően, amin Anna Faris és Chris Pratt válása sem segített ☹ Már csak Ryan Reynolds-ról kell kiderülnie, hogy mégsem ő a legkúlabb trollférj, és kész, vége. Na de itt van ez a 2018, úgyhogy még bármi lehetséges!

         Meggyőződésem, hogy a cenzúrázatlan kommentelés megengedése az egyik oka annak, hogy Magyarország utcái nem változtak még a Walking Dead forgatási helyszínévé, csak nálunk nem zombik, hanem überfrusztráltak bolyonganának és borogatnának. De ez is fertőző, csak ez egymás agyának felcseszése útján, önkontroll hiányában terjed. Itt van néhány zomb... akarom mondani kommentelőtípus, akikbe, vagy akik hibridjeibe szerintem minden valamire való hobbifrikász belefutott már:

·         A kényszeres: Szinte mindig anonim, illetve rosszabb, mert gagyi szóvicc vagy videójáték-karakter nickname mögé bújva nyomul. Különös ismertetője, hogy csont (és gondolkodás) nélkül lekurváz, és ha picit utána nézel a kilétének azt látod, hogy a blogjának mérlege 0 poszt és 1941 hozzászólás. Persze nem egészen ennyi témához szól hozzá, mert egyazon topikon belül is több vitába keveredik – néha önmagával is –, de még így is félelmetes, mennyi időt tölt vitriolos vaktölténnyel való lövöldözéssel. Ha egyszer megtalált, visszatér egy későbbi posztodhoz is, hogy nehogy hiányolni kezdd.

·         A monnyonle: Ha azt mondod, hogy jobban szereted a kakaós csigát, mint a túrós batyut, azt mondja mocskoskomcsik. Hogy mivan?! Ő is előszeretettel vitázik egy másik Monnyole-vel vagy Kényszeressel, természetesen szakirányú végzettség nélkül, és természetesen mindig igaza van. Szerintem kihalásos alapon működnek: agyvérzést kapnak minden harmadik heves szópárbaj után, de máris helyükbe lép a klón, hogy folytassa a végeláthatatlan harcot.

·         A meredeken asszociáló: Egyszer egy írásomban kinevettem a férfiakat, akik annyira nem figyelnek a részletekre, hogy indokolatlan tárgyakat hagynak a csajozósnak szánt fotók hátterében. Egy vasalós életképet hoztam fel példának, mire a kedves kommentelő duó odáig hergelte egymást, hogy elkezdtek merezekamainők-özni, akik még egy fakanáltól is megijednek. (Erről most eszembe jutott a régi olcsó poén a fak análról - hejj azok a kilencvenes évek, amikor még nem voltak olyan gondjaink, mint a kommentháborúk. Illetve nem olyan gondjaink voltak.). Nem, mi tőletek, üzeneteket rosszul dekódolóktól ijedünk meg.

·         A 'Pfff' meg a 'pontpontpont': Úgy megkérném, hogy fejtse ki bővebben, bár ezzel csak magamra zúdítanám a haragját, mert ő az, aki csak kijelentő módban tud kommunikálni, hiszen neki nem véleménye van, hanem teljeskörű rálátása a dolgokra. Azokra is, amiket csak te éltél át. Úgyhogy inkább leokézod magadban.

·         A hímsoviniszta/fenimizmust túltoló: Nem kívánok beállni az utóbbiak táborába, de az előbbiből én többet látok. Erősebbnek hallom például azokat a hangokat, akik válogatás nélkül aranyásóznak, mint akik sumákhülyegyerekeznek, és sokkal megátalkodottabbnak gondolják a nyilatkozó férfiak a szóban forgó nőket, mint fordítva. Hogy ez statisztikai hiba vagy a valóság, nem tudom.

·         A humorherold. Se: Véresen komolyan vesz minden mondatot, és oké, hogy a humor jellege és tartalma a társadalmi viszonyok hű tükröződése, de néha, csak néha meg kellene engedni magunknak azt a luxust, hogy szimplán röhögünk egyet. Magunkon és egymáson.

„Ki nem állhatom, ha valaki a horoszkópjával takarózik, mint pl. ’Nem tehetek róla, Skorpió vagyok’ – nem, szimplán egy hülye p*csa” Remélem ezzel egyértelművé tettem a bejegyzés komolyság-faktorát :) Ettől függetlenül álljon itt egy önironikus használati utasítás férfiaknak Skorpió nőkhöz. Figyelem, csak erős idegzetűeknek:

1.       Ne hibázz. Igen, jól hallottad: ha következetes embernek ismertelek meg (ha nem vagy az, annyira egyébként nem is akartalak megismerni, nem vagyok tájfunpárti), és mégis merő passzióból rajtam töltöd ki a mérgedet, amit egy pofátlan autós vagy anyád generált, lelked rajta, de hogy feljegyzem a kis képzeletbeli death note-omba, az is biztos. Aztán majd pillázhatsz legközelebb, amikor zárt kapukkal találod szembe magad. De hogy ne tűnjek túl követelőzőnek, elárulom, hogy cserébe te is megkapod tőlem ugyanezt, sőt még sokkal többet – lásd a 2. pontot.

2.       Ne picsogj, hogy mindent odaadok, és kiölöm belőled a vadászösztönt. Pontosabban ha picsogsz, oké, vadászgass kedvedre, de ne rám. Mert én a mindent-vagy-semmit lány vagyok, és a fekete-fehérből is többnyire a fekete. A ’minden’-be beletartozik a szende, a slut, a szobalány, a szakács és a többi sz- meg nem sz-betűs, úgyhogy ha ez nem elég, azaz sok, akkor the lion will sleep tonight, meg tomorrow, meg the day after tomorrow.

3.       Hagyj békén. Szerződjünk le már az elején: heti egy este elmész. Aztán persze ha hazajössz is elmész, gondoskodom róla, de előtte te is foglalkozz a te dolgoddal, meg én is az enyémmel. Ha ezt a rendszeres magány-időt nem kapom meg, sanszos, hogy fúriává változom, azt pedig senki sem szeretné, veled az élen.

4.       Ismered a történetet a békáról és a skorpióról? Utóbbi megkérte a békát, hogy vigye át a folyó túlpartjára. Ő vonakodott, mondván, a skorpió meg fogja marni, de az józan érvvel hatott rá: miért tenné, hiszen akkor mind a ketten vízbe fúlnak. A béka belement, de félúton a skorpió mégis megmarta. Miközben haldokoltak, a béka megkérdezte: „De hát miért? Hiszen így mind a ketten meghalunk!” És a válasz az volt: „Mert ilyen a természetem.” Adózzunk szegény békucinak egy perc néma csönddel.

5.       Az üzenet tehát egyértelmű: menekülj. De ne hidd, hogy ki fogsz kiheverni. Bemásztam a bőröd alá, kísérteni foglak, tökéletesen pocsék (számodra; számomra tenyérdörzsölősen tökéletes) időzítéssel fogok felbukkanni, meg minden ilyen spooky dolog. Megszoksz vagy megszöksz. Háhááá, úgysem tudsz. Egyiket sem.

A 16. lenne Mr. Jackpot, de valahogy mindig mások ütik meg, nem te:

1.      Good vibes only - a carpe diem-srác, szinte biztosan külföldi (sorryka, de nekem be szokott csúszni egy-két fckn bad vibe); rokona az emotionally balanced nőt keresőnek (érik majd még meglepetések ezt a fiút)

2.      A félmeztelen - végülis legalább kiteríted a lapjaidat. Tovább fejlesztett változat: meztelen (ó igen, azóta is álmodom néha azokkal a fokhagymagerezdekkel)

3.      Ugyanaz a beállás 7-8 határozottan különböző szögből - lebilincsel a sokrétűséged

4.      Vasaló a háttérben - személyes kedvencem, a részletekre immunis

5.      A tehetségtelen - tutira egy cukorbogyó, de alulról fényképezik és tokásítják, pedig lenne benne potenciál

6.      Akinek az éles képek az esküdt ellenségei - a vasalós mostohatestvére. Akkor már inkább ne tettél volna ki semmit, nyominger

7.      A nagyon közeli szelfis - belemászol a zaurámba, pedig nem kértem

8.      A Sopronis - jól gondolod egyébként, mert igenis minden érett férfinak kell egy dobozos sörös Gyirmót-Tát meccses/fesztiválos kapucnis pulcsis kép a portfóliójába

9.      A távolba meredős, Rodin Gondolkodóját mintázós, néha kombinálva A félmeztelennel - ha az intellektusodat akartad demonstrálni, engem megfoktál

10.      A csoportképes - melyik vagy te? Vagy válogathatok a képen szereplők közül? Mert akkor pont nem téged, bocs

11.      Az egyetlen jó képes - mindenkinek jár 15 (másod)perc hírnév, és kiváló érzékkel ez az előnyös is van beállítva profilnak, de még jó hogy megnéztem a többit, mert távozztőlem

12.      A mémes - talán ha egy fotó van róla, a többi a népi internet féligénytelen kivonata. Hallod pont erre gerjedek, hogy találtad ki?

13.      Nincs kép - ismerkedős oldal a kamerás telefonok világában és nincs, vágesz? Mire számítasz, a lebilincselő személyiséged áthág majd minden digitális akadályt, és a hölgy megrészegülve jobbra húz?

14.      A CV-s - csillagjegy, Myers-Briggs féle személyiségtípus, kedvenc jógapóz. Ha jobban belegondolok, nem is szeretem a meglepetéseket

15.      Az autós felvágós - mit keresel a Tinderen? Azt hittem ablaktörlővel kell lesöpörnöd a csajokat a verdád szélvédőjéről

Bónusz: A profilképe egy szöveg, miszerint átlagos külsővel, de átlagon felüli micsodával áldotta meg a sors, fotót privátban küld - az nem derült ki, hogy magáról vagy a szerszámról. Szarvashiba volt balra húzni, damn Parkinson.

      Van, akinek herótja van tőle. Van, aki megszállottan, Dzsingl Bell-lé torzulva készül rá. Van, akinek tök egészséges a viszonya vele. Én? Én tartok a karácsonytól. Nem attól, hogy a mama felhördül a hallatlan alulfogyasztást látva, hanem attól, hogy nem. Hogy a kutya nem vizeli le a karácsonyfát a felállítása utáni 2,5. percben és baszkurálja le a díszeket. Hogy ez nem egy rossz álom, hanem tényleg senkinek sem tűnne fel, ha odakozmálna a ponty, ha lenne, de nincs, mert minek. És attól tartok a legjobban, hogy ez az egész karácsonyosdi nagyszülőstül, bejgliilatostul és rénszarvasostul örökre elhúzott a szánon.

     Volt egyszer, hol nem volt egy már-már olaszosan hangos család. Először az olaszos tűnt el, majd a hangos, végül a család. Maradt két, egy tízfokozatú megtörtség-skálán erős nyolcas szülő, meg hát, én. Már leginkább csak a nyomorunkon tudunk nevetni, abban is én vagyok a főkolompos a maximálisan ízetlen poénjaimmal. (Legendás eset, amikor két demenssel egy asztalnál ülve megkérdeztem őket, hogy "És mi a helyzet az Endrével?" - nem ismertek semmilyen Endrét, de legalább megkavartam az állóvizet, és a végére kiderült: ez az Endre egy igazi pernahajder. Ide jutottunk baszki.)

     Az egyik manikűrös ismerősöm már szeptembertől karácsonyi dalokat hallgat (legszívesebben júliustól ezt tenné, de ennyi szociális érzék azért szorult a Michael Bublé-val csordultig tele lelkébe), aminek kiteszi a klienseit is. Volt, hogy az UV-lámpáján vágytam volna szétverni a tabletjét, amiből ezek szóltak, de valójában irigylem, mert várja, készül, örül (vagy Jóbarátok-Rachelösen műörül, majd becserél), aztán újabb 11,5 hónapig várja. És díszbe öltözteti a szívét.

     Tülekednék én is a plázában az utolsó utáni napokban egy elfelejtett és sértődékeny családtag miatt, és egy teljes fazék ikrás halászlét belapátolnék, csak még egyszer sprézhetnék az ablakokra eldeformálódott műhó-angyalkákat. (Már a szagától is rosszul vagyok, úgyhogy részemről ez akkora áldozat lenne, mint a bibliai Ábrahámnak a fia feláldozása, ha nem nagyobb, az ikra miatt.) Ha van tehát kivel morognotok, mert ferde a csúcsdísz, és ha a templom helyett a spejzban imádkoztok a zsivajtól zsongó fejjel egy kis nyugalomért, egy pillanatra álljatok meg, és érezzétek át a karácsony lényegét, ami valahol pont a tökéletlen fa és a körülötte zajló gyerek Forma-1 futam. És jövőre kopogjatok be egy tálca aszimmetrikus kókuszkockával valakihez, akinek nincs kivel ünnepelnie.

     Szóval idén, amikor az All I want for Christmas is you nem csak Mariah Carey hattyúdala, hanem #életem, arra jutottam, hogy Gergely pápához hasonlóan naptárreformot hajtok végre, és december 20. után azonnal 27-e jön ezentúl. Meg az újévpara, de az már egy másik bejegyzés témája.

1.       Kimenni a hóval borított erdőbe futni, hanyatt esni és magadon nevetni (ez egy fiktív szituáció, a szerzővel sosem esett meg)

2.       Ugyanez tóval és korival, csak pepitában. Szintén kitalált történet

3.       Gesztenyeállatkák fogpiszkálóval összeeszkábálva levélnyomaton, pont mint oviban, és pont olyan antitalentumként, mint oviban

4.       Teleshopos szaunaöv, ami dehogy karcsúsít, ellenben 1-2 foknyi fűtésszámlát megspórolhatunk vele

5.       Gyertya, gyertya, gyertya. Mondjuk én minden évszakban két végén égetem (micsoda áthallás), de télen a társadalom szemében legalább csak simán romantikus vagyok, nem pedig klinikai eset

6.       Az ősz illata - ha meg kellene tippelnem az összetételét, akkor vadonatúj iskolatáska + egy csipet sünitúrta ("Mi az a sünitúra?", kérdezte édesanyám) avar + fejillatként az a japánkertes Silan-nal öblített kötött pulcsi

7.       Az elhagyatott balatoni strandok, amik annyi liezon titkát rejtik (az enyéim közül is párat)

8.       Kövezzetek meg, de cserépkályha mellől nézni az aktuális hétvégi tehetségkutatót vagy átlényegülős showműsort, és elsiratni a kiesőt (- Azemberekneknincsenízlésük! - Szavaztál? - Öö)

9.       Az, ahogy a novemberi szülinapomat az utóbbi 2-3 évben körüllengő öregedéspara huss, elröppen decemberre, és téli álomba szenderül (bár alattomos, és tudom, hogy lecsap majd újra)

10.   És végül a félfizus karácsonyi vásár forralt borral. Ez a hivatalos verzió, mert amúgy karácsonyi vásár instant diabéteszes menzás teával, mert az olyan... gyerekkorosos.

1.       Mégis mivel éljél, macskával? Ott azért még nem tartunk

2.       A szobanövények nem feleselnek, de egy kutya igen, és az vicces, mert végre valaki megmondja neked a frankót 

3.       Élő retinaszkenner, MR és hazugságvizsgáló egyben, épp ezért ha neki is tetszik a kiválasztott férfi, akkor rossz lóra már nem tehetsz

4.       Bebizonyíthatod a segítségével az általános iskolai tesitanárodnak, hogy mégis ász vagy kislabda-hajításban, még ha gyenge 15 évbe is telt elsajátítani a technikáját

5.       Ha utcai vegyes, olyan csúnyácska hogy már szép, sőt a legeslegszebb (ha eredeti, akkor is formásabb a nózija meg édibédibbek a foltjai, mint a fajtársainak)

6.       Sutba kell dobnod minden mérgedet és gondodat, mert ha simiidő van, simiidő van, és minnnndig simiidő van

7.       Bizonyítást nyerhet az elméleted, miszerint szellem látogatja a lakásodat, mert a kutyád is látja, és kokettál vele a kis szaros

8.       Ha azt hitted eddig, hogy erős vagy, ő egy db Shrekes kandúr-nézéssel úgy megcáfol és megtör, hogy lemész kutyába

9.       Hiányolod szingliként a páros habfürdőzéseket? Kívánságod számára parancs, bár nem feltétlenül úgy képzelted, hogy az alkarodat nyalogatja valaki kintről bőszen

10.   Amikor akkorát tüsszent, hogy majd' összerogy azonnal tudod, hogy kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes

+1: Ha a pasi a kutyának köszön előbb, és guggolva bazsalyog neki, nincs több kérdés: Ő az

      Probléma nr. 1: Magyarországon mindenki azt hiszi, hogy ért a politikához. Meg a focihoz, de az más tészta. Illetve nálunk nagyonis összeforr, de tudjuk ezt be hungarikumnak (én személy szerint mondjuk a Pick szalámit preferálom közülük, de hát kinek a pap, kinek a paplan). Probléma nr. 2: Akik tényleg értenek hozzá, azokat megrészegíti a (pszeudo)hatalom, és úgy adagolják a népnek a demagóg dumát, mintha nem lenne holnap. Nekem papírom van róla, hogy olyan 1/5 részben politológus vagyok, mégis folyton megkérdőjelezem magam, mert nem emlékszem rá, hogy én tojtam volna a spanyol viaszt. De nem is a Vitya! Nem, ez nem coming out, gyűjtőfogalomként használom a nevét.

      Nálunk szerencsésebb törtélelmi fejlődésű országokban (sic!) sincs kolbászból a kerítés (vagy nincs is egyáltalán... oppá, egy újabb állásfoglalás), de kultúráltabbéknál legalább csak a 3, 2, 1 után ugranak egymás torkának a két tábor tagjai, míg nálunk mindent erővel meg hangerővel igyekszünk megoldani. Kicsit uncsi (nagyon uncsi), hogy mindenre válasz, ok és ürügy a tatár-török-trianon trió, és 14 éves, még tökleszállás előtt álló fiúcskáknak van kiforrott Trianon-öntudatuk. Tanuljunk történelmet és a történelemből, de akár tetszik akár nem (sejtem, Kedves Kommentelő, hogy nem) 2017-et írunk, és ez nem az acsarkodás meg köpködés éve, hanem a fenntartható turizmusé meg a furminté, és ugyan visszafelé egyszerűbb menni - elvégre hátrafelé nyilazó nemzet vagyunk anemjóját -, de talán inkább előre kellene.

      Azt mondod, nem érdekel a politika? Ha nem, érdekeljen, mert még ha struccpolitikát folytatsz is, körbevesz. Amúgy meg dehogynem érdekel, csak nem tudsz róla, ez ugyanis a mindennapjaid Rómája: minden út oda vezet, nincs vegytisztán politikamentes szegmense a világnak. A pártpolitika, az hidegen hagyhat, az szinte csak farokméregetés, de a szak- a húsodig hatol, szerencsés esetben csak képletesen, rosszabb esetben konkrétan, baktérium formájában egy fincsi kórházi fertőzés folyományaként. Nem mész el szavazni, pedig el tudnál, mert nem fekszel a délpestiben infúzióra kötve? Most légy erős: igenis beteg vagy, a kór neve végső stádiumú nemtörődömség, amit te félrediagnosztizáltál faszagyerekségként. De nem csak te: ha valaki látleletet venne a mai magyar demokráciáról, erőszak nyomait fedezné fel, és hivatalból feljelentést tenne ismeretlen tettes ellen. Bár végülis ismerjük név szerint: P. E. a monogramja, társtettese pedig H. U. Elit és Udvar, a Politikai és a Hold.

      Mellékhatásai nem csak a gyógyszereknek vannak, hanem a politizálásnak is, sőt azok csak az igazi ínyencségek. Bárcsak tudnám, hogyan lehet kivédeni családok és barátságok politikai hovatartozás miatti széthullását a mi vérmérsékletünkkel, de nem hogy nem tudom, hanem szerintem nem is lehet. Ahhoz nem telt még el elég idő a tatár, a török, Trianon és a trendszerváltás óta.

1.       Az agyon(fehér!)cukrozott házi kakaót túlárazott sztíviás Starbucks frappéra cseréled, a lehet-hogy-lóhús-de-hóvége-van gyrost textilszalvétás középkategóriára, az ordító pinket púderrózsaszínre, a hisztit kompromisszumra

2.       Bloggerként kisujjból kirázol '10 jel, hogy kiöregedtél a bulizásból' jellegű irományokat, és jóízűen letrottyosozod magad

3.       Párod van, nem alkalmi fiúkád, kávészüneted, nem önkényes fél nap offod, folyamatos teljesítménykényszered, nem zéhád, karácsonyod, nem vizsgaidőszakod

4.       Előbb sorolod fel a mosógéped programjait, mint az A38-ét

5.       Azon kapod magad, hogy eredeti Converse-t veszel az eddigi replikák helyett, azt is szűzies fehérben halálfejes-terepszínű helyett

6.       Az alma matered campusfesztiválja után nem Balatonon ér a napfelkelte, hanem a saját, gerinckímélő matracos ágyadban, és nem teleportáltál, hanem taxiztál (számlával, nem ám feketén)

7.       Beletörődsz, hogy soha sehol nem fogsz kapni olyan XXL-es melegszenyót olyan ár-érték arányban, mint az aulai büfében

8.       Meglátod Facebook-on, hogy az egykori anyaszomorító szaktársad, egyben fogjuk-rá-exed apa lett, ami annyira megvisel, hogy... végülis semennyire, mert nem irigyled a nőt, akarna a fene egy csecsemővel vesződni (és ezzel nem a babára célzol)

9.       A csütörtök esti program sztrippóker + VBK - lánykori nevén vadász - helyett stratégiai társas + a VBK-ból csak a V for vörösbor (és ez a Dúzsi gyerek még a tablettát is kifelejtette belőle)

10.   Egy októberi napon arra tévedve bármit megadnál, csak hogy te is még egyszer leszállhass a suli villamosmegállójánál, és freshmanként elhidd, hogy tiéd lesz majd a világ

+1: Régi poén, hogy az összes szobanövényed életben van és egyet sem szívtál el belőlük, de ide kívánkozott :D

Anyatípusok. Van a szaranya, az ősanya, a szintén az ősanyák családjához tartozó anyatigris, a szuperanya, én pedig ezennel megteremtem a paranya fogalmát. Nem összetévesztendő a paramamival, aki már egy hús-vér bébi testi épségéért reszket, ez annál patológiásabb: mivel ő egy megátalkodott, még a hormontájfun előtt álló csajszi, ő legfőképp a sajátjáért. Szóval sziasztok, T. Szabó Patrícia Kármen vagyok, paranya. Sziaa Patríciaaa!

Már most mocskosul félek a szüléstől, pedig egyelőre csak a szeplőtelen fogantatásra van esélyem, de szerintem azzal is késtem egy laza 2000 évet. Át akarom én adni magam a biológia rendjének, és nem szándékozom a mostazonnaladjonbeegyepiduráltmagaseggfej-t megspórolni egy kényelmi császárral, pedig lehet, hogy azt kéne – azzal legalább adnék egy esélyt a nemi életemnek az inkontinenciával szemben? Az, hogy melyik áll majd nyerésre, számos dolog függvénye: az életkorod, a hízás mértéke, a hormonháztartásod, a magadra dörzsölt kencék árkategóriája, a fogantatáskori shanghai tőzsdeindex és az Istenek beavatkozási kedve (nem gondoltad volna, hogy egyszer még meg fog kísérteni Horváthné tanárnő és a deus ex machina, mi?), de valószínű azt fogják mondani, hogy álmodozz csak kislány. Mert nem olyasvalamiről beszélek, amiért és ami ellen olyan marha sokat lehet tenni, hanem amit kidob a genomrulett: az irreverzibilis testi-lelki folyamatokról, amiknek van ugyan dilidokija, csak az anyának nincs ideje, pénze, vagy egyik sem. Ha van neki mindkettő, akkor meg önzésnek tartja magába invesztálni, mikor játszóházazni is mehetnének. Ha mégis, akkor nem csak paranya, hanem egyben szaranya is. 2 in 1.

Nézzük, mik a poszt-apokaliptikus (elnézést, -szüléses) opciók. Férfiak: recskázik titokban, recskázik nem annyira titokban, segítő kezet nyújt neki valaki aki nem a felesége, tiszteletből nem teszi és lassan belegajdul, vagy ő a one in a million, akinek a szemében csodálat, lelkében megértés és farkában türelem honol. Nők: plasztikáztat (nem ám csak mell-, hanem fejeljük meg egy hassal meg hüvellyel), beletörődik a sorsába és félárbócon elevickél a hátralévő évtizedekben a félárbócos házastárs mellett, és van a jolly joker természet. Ő kihúzott háttal mutatkozik, ami előtt kalapot le, de mi van akkor, ha a társánál elillant a varázs? Vagy a magabiztosság és a jó hozzáállás, mint Hamupipőke daloló állati segítői, felvarrja, visszaszűkíti és visszafeszesíti a dolgokat a szemében? Ha azt hallom lépten-nyomon, hogy minden a lehető legjobban alakult, a párok csak kozmetikázzák a valóságot? Olvastam egyszer egy cikket a szeretlekmagyarorszag.hu-n, ami csokorba szedte az álomférjek vallomásait feleségeik megváltozott testéről, és azt gondolom, hogy ha a férfiak nagy része tényleg így érezne, a paranya kihalófélben lévő faj lenne, versenyezve a fehér rinocérosszal (nem méretben, azt majd szülés után). A hétköznapokban viszont azt látom, hogy hálálkodnak (főleg ha fiút szült asszonka), de a gondosan jelszóvédett tabletjükön a girlswithabs hashtag-re keresnek rá Instán, már a gyermekágy időszakában, amikor az abs konkrétan szét van nyílva. És gondolatban meg is weinsteinezik a tulajaikat.

Tudom, hogy a gyerekvállalás az élet egyik legnagyobb varázslata, de nekem akkor is itt táncikál a látóteremben a kibaszásos vetülete, mert - tüzes botok sújtsák testem a gondolatért - nagy ára van, amit persze kicsengetsz, de a fizetőeszköz lehet, hogy a női mivoltod. Az anyaság a nőiségnek egy 2.0-s változata kellene, hogy legyen, de az a fránya valóság, ugye az néha közbeszól. Persze nem csak emiatt parázom. Hanem hogy jó tanácsot fogok-e adni a gyerekemnek amikor kér, be tudom-e majd fogni amikor nem kér (jó vicc), ott leszek-e neki mindig, és képes leszek-e majd nem ott lenni folyton (kacagnom kell). Hogy esik-e csorba az anya-gyerek kapcsolatunkon, ha kiderül: a szerepek összeegyeztetése Tyson, én meg Holyfield vagyok, ha a férjem inkább a Hustlerjével randizik majd, és ha minden erőfeszítésem ellenére nem leszek MILF, max FILF (Fapados Istennőből Lestrapált Feleség). Azt mondják, úgy szép az élet ha zajlik, én meg hiszek nekik. De azért engedtessék meg, hogy parázzak.