Hogy szólíthatom? Lölő, ha kérhetném. Rendben, Lölő; mivel foglalkozik? Gázos ügyekkel. Ez nagyon rejtélyesen hangzik, kifejtené nekünk egy kicsit bővebben? Próbálok boldogulni és gyarapodni, mint mindenki más. Ez továbbra is kicsit ködös nekem, de legyen. Mi a hobbija, mivel foglalkozik…

Nő vagyok, egyesek szerint még fiatal vagyok, ugyanezen egyesek szerint csinos is vagyok, beosztott is vagyok, a nyócker határán is lakom, mégis #menot. Ez a futótűzként terjedő mozgalom viszont elgondolkodtatott: lehet, hogy mégis me too? Hogy amikor a törzsfőnök az utcán visszakézből a fenekemre…

1.       Minket nem néznek homárnak, ha nyílt színen Labellózunk, sem akkor nem pussy-znak le, ha szoprán gügyögünk kölyökkutyákhoz 2.       Erekciós problémák. Nem kell részletezem, ugye? 3.       Egy férfi csak inkognitóban mehet herevasalásra, mialatt mi orrba-szájba plasztikáztathatunk, és az…

1.       Ha összerittyentesz egy vacsorát eljátsszák a Himnuszt a tiszteletedre, és ha plusz pontért önszántadból, öklendezés nélkül kicserélsz még egy pelenkát is, boldoggá avatnak 2.       A látványosan domborodó mellkas csak párosodási előny, nem evolúciós elvárás 3.       Ahhoz hogy jól nézz…

Az öregedés szivás. A méltósággalos csak egy kicsit, de az elcsökevényesedős, az piszkosul. Mindenki úgy képzeli, hogy szaporodnak a ráncok, Murphy után szabadon löttyed minden ami csak löttyedhet, szűnik a libidó és lassul az elme – na de hogy leáll? Mit leáll, más dimenziókba kerül át. Kb. a meth…

Divat: van szoknyahossz-, frizura- vagy éppen autókárpitszín-divat, és újabban a társas interakcióknak is vannak divathullámai. Ami ruhafronton mostanában mondjuk a meki-utánzással polgárt pukkasztó Moschino (mintha annyira értenék hozzá), az párkapcsolati színtéren az ún. barátság extrákkal.…

             Hol ismerkedik az ember a 21. században? Nem is igazán úgy „hol” hogy térben, hanem leginkább a kiber-térben – kezdem érteni, miért találkoztam annyi kiborggal. Tagadhatnám, de úgy tudom egyelőre nem szégyen (persze X év múlva erre is biztos pont olyan cikiként fogunk visszagondolni,…

Apás gyerek voltam. Illusztrálom mennyire: 17 év után tűnt fel, hogy valaki még szöszmötöl otthon, de ezután a „Jé, te is itt vagy?”-felismerés után persze felfedeztem őt, Anyát, azt a haláli nőt, akin néha olyan szívesen megnyomnám a pauzét, de aki nélkül nem csak az én világom lenne szürkébb,…

Annak idején azt terveztük, hogy a fenti címet adjuk a barátnőmmel közös életrajzi ihletésű könyvünknek - ha azt mondanám, hogy nem az én fejemből pattant ki ez a szóvicc ordas nagyot hazudnék :D Abból már valószínű nem lesz semmi (nem a barátság múlt el, hanem a mi memóriánk kopott meg, frissiben…

"Homo, hö, milyen aberrált libcsi világban élünk má'!" - megkímélem az egyszeri blogolvasót a fáradozástól és magam kommentelem a címet :D Megkaptam életem első írásos reakcióit, és Isten bizony értem őket. Egytől egyig. Még az "azember színe márpedig a fehér"-t is, bár őt szívbaj nélkül le fogom…