Probléma nr. 1: Magyarországon mindenki azt hiszi, hogy ért a politikához. Meg a focihoz, de az más tészta. Illetve nálunk nagyonis összeforr, de tudjuk ezt be hungarikumnak (én személy szerint mondjuk a Pick szalámit preferálom közülük, de hát kinek a pap, kinek a paplan). Probléma nr. 2: Akik tényleg értenek hozzá, azokat megrészegíti a (pszeudo)hatalom, és úgy adagolják a népnek a demagóg dumát, mintha nem lenne holnap. Nekem papírom van róla, hogy olyan 1/5 részben politológus vagyok, mégis folyton megkérdőjelezem magam, mert nem emlékszem rá, hogy én tojtam volna a spanyol viaszt. De nem is a Vitya! Nem, ez nem coming out, gyűjtőfogalomként használom a nevét.

      Nálunk szerencsésebb törtélelmi fejlődésű országokban (sic!) sincs kolbászból a kerítés (vagy nincs is egyáltalán... oppá, egy újabb állásfoglalás), de kultúráltabbéknál legalább csak a 3, 2, 1 után ugranak egymás torkának a két tábor tagjai, míg nálunk mindent erővel meg hangerővel igyekszünk megoldani. Kicsit uncsi (nagyon uncsi), hogy mindenre válasz, ok és ürügy a tatár-török-trianon trió, és 14 éves, még tökleszállás előtt álló fiúcskáknak van kiforrott Trianon-öntudatuk. Tanuljunk történelmet és a történelemből, de akár tetszik akár nem (sejtem, Kedves Kommentelő, hogy nem) 2017-et írunk, és ez nem az acsarkodás meg köpködés éve, hanem a fenntartható turizmusé meg a furminté, és ugyan visszafelé egyszerűbb menni - elvégre hátrafelé nyilazó nemzet vagyunk anemjóját -, de talán inkább előre kellene.

      Azt mondod, nem érdekel a politika? Ha nem, érdekeljen, mert még ha struccpolitikát folytatsz is, körbevesz. Amúgy meg dehogynem érdekel, csak nem tudsz róla, ez ugyanis a mindennapjaid Rómája: minden út oda vezet, nincs vegytisztán politikamentes szegmense a világnak. A pártpolitika, az hidegen hagyhat, az szinte csak farokméregetés, de a szak- a húsodig hatol, szerencsés esetben csak képletesen, rosszabb esetben konkrétan, baktérium formájában egy fincsi kórházi fertőzés folyományaként. Nem mész el szavazni, pedig el tudnál, mert nem fekszel a délpestiben infúzióra kötve? Most légy erős: igenis beteg vagy, a kór neve végső stádiumú nemtörődömség, amit te félrediagnosztizáltál faszagyerekségként. De nem csak te: ha valaki látleletet venne a mai magyar demokráciáról, erőszak nyomait fedezné fel, és hivatalból feljelentést tenne ismeretlen tettes ellen. Bár végülis ismerjük név szerint: P. E. a monogramja, társtettese pedig H. U. Elit és Udvar, a Politikai és a Hold.

      Mellékhatásai nem csak a gyógyszereknek vannak, hanem a politizálásnak is, sőt azok csak az igazi ínyencségek. Bárcsak tudnám, hogyan lehet kivédeni családok és barátságok politikai hovatartozás miatti széthullását a mi vérmérsékletünkkel, de nem hogy nem tudom, hanem szerintem nem is lehet. Ahhoz nem telt még el elég idő a tatár, a török, Trianon és a trendszerváltás óta.