- Túl lehet élni a 30-at maradandó agykárosodás nélkül (bár ismerek olyat, akinek csak azzal sikerült)
- Az írás/festés/origamizás/köcsögözés (mindkettő jelentésében) terápia, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. A visszajelzések kegyetlenek tudnak lenni, de it’s part of the game. Különben is, ha anyukádnak tetszik, az már olyan, mint egy fapados Pulitzer
- Nem omlott össze a világgazdaság attól, hogy egy nárcisztikus, kamillázóbajnok dilettáns lett az egyik szuperhatalom vezetője. Bár nem vagyok biztos benne, hogy ez az életképességünket bizonyítja, és hogy ebből diznis hepiend lesz (avagy mit nekünk klímaegyezmény)
- A fidget spinner felemelkedése és bukása. Bevallom azt hittem, ezt Trump-ról írhatom majd
- Nem lett belőlem Tinderella. Pedig én próbáltam
- II. Erzsébet még mindig tartja magát a trónon. Szívós az öreglány (vagy ennyire a bögyében van a Károly)
- Azok a futóbolondok még mindig robbantgatnak. De mi még mindig itt vagyunk…
- Ez a kütyüarzenál nem állapot. Túlzás-e, hogy az ember már WC-re is telefonnal/tablettel jár? Olyannyira nem, hogy a beszélgetés hátterében zubogó öblítővíztől már az arcizmunk sem rándul. Ennél azért az ‘alkotó tevékenység’ közbeni tetriszezés egy fokkal jobb volt
- Vona Gábor pacifista lett. Öö, hurrá?
- Még mindig nincs cáfolhatatlan bizonyítéka az ufók létezésének (Pataki Attilát az egyszerűség kedvéért most ne soroljuk ide). Maradjon is ez így, van elég bajunk nélkülük is
- Még mindig erős kétségeim vannak a tündérmeséket illetően, amin Anna Faris és Chris Pratt válása sem segített ☹ Már csak Ryan Reynolds-ról kell kiderülnie, hogy mégsem ő a legkúlabb trollférj, és kész, vége. Na de itt van ez a 2018, úgyhogy még bármi lehetséges!
