Házelnök Úr,

Én örülök, hogy nem vagyok meleg. Tudja, miért? Nem, nem azért, mert így verhetem a mellem, hogy nem vagyok egy kiirtandó, de minum üldözendő és kriminalizálandó libsi csökevény, hanem mert tartogat a mindennapi élet pont elég kihívást minden fronton - sokszor ez már igenis háború -, ezért az, hogy a kívánatos többséghez tartozom szexuális orientációilag, egy terhet legalább levesz a vállamról. De heteróként Ön ma ugyanúgy felb@szott, mert heteróként sem vagyok, nem lehetek immunis az ilyen bicskanyitogató nyilatkozatokra. Mert elsősorban emberi minőségünkben vagyunk itt a Földön.

A szomszédaim viszont melegek, nagyon. Tudja, mi zajlik náluk a négy fal között? Kész fertő, képzelje: nevetés, ami néha hahotázásba csap át. Nyűglődve melegítés a napi kocogáshoz, mert imádnak együtt jókat főzni, és felkúszott egy kis úszógumi (szándékosan nem irom, hogy bébiháj). Sőt, beszarás: szex, amit megtartanak maguknak. Béke, és néha persze perpatvar, pont mint nálunk, heteróéknál. Alázat, kedvesség, segítőkészség, értelem, báj - ezek a tünetegyüttesek jellemzik őket, pfej! Nem evolúciós zsákutcák, hanem szülőalapanyagok basszameg, legalábbis nem kevésbé, mint mi, tökéletesen tökéletlen heteróék. Ha a társadalomtudományok jeles képviselői (ha addig nem lehetetlenítik el őket teljesen) egyszer majd konszenzusosan, ex cathedra kijelentik, hogy egy kétnemű pár alkalmas csak a gyermeknevelésre, esetleg fejet hajtok, de akkor intézményesen tiltsák be az anyuka-nagymama kombót is, vagy utaljanak ki nekik egy férj 2.0-t, életre szóló garanciával.

Ön papíron elítéli a papi pedofíliát, én meg azt, plusz Önt. Az tesz valakit „nem feltétlenül egyenrangúvá”, hogy ápolatlan, pörköltszaft színezte bajusza alól, két sorosozás közt kiböfögi a tutit az egyenrangúságról. Csak remélni tudom, hogy Ön a magánéletben egy egészséges világképpel rendelkező, józan gondolkodású férfi, és csak ez a gusztustalan és gátlástalan, politikának csúfolt gépezet kényszeríti ilyen kinyilatkoztatásokra. Mondjuk ez pont nem menti fel. Heteróként szégyellem, hogy Ön ül a pulpituson. És keresztényként üzenem, hogy Ön is majd a Jóistennek tartozik elszámolással.

Ui.: Legyünk precízek: Magyarország, nem pedig Magyar Köztársaság. Önök kérték.