Tankönyvbe illően szép tavaszi hosszú hétvége volt, amit a Balatonon akartunk tölteni mint friss szerelmespár. "Aha, ahogy ti azt elképzeltétek", gondolta a kozmosz, és úgy intézte, hogy szopóágra kerüljünk. Sportolt a szentem, egyenesen a focipályáról akartunk indulni meghódítani az emhetest, de megtörtént, aminek egy borús őszi szerdán kellett volna (se): apró törés, enyhe szakadás, lightos szentségelés. Egy kis péntek esti úri huncutság - a sürgősségi.

Ott aztán egy másik meccs közepébe csöppentünk, ami kőkemény volt. A piros sarokban: az amatőr páciens, a kék sarokban: a félprofi egészségügy. A ringben pedig nem csak az én focistámról kaptunk látleletet, hanem grátisz a magyar egészségügyről is. Jelen volt a kriplik krémje: aki orkra itta magát, és a villanyoszlop nyert; aki csak annyit vétett, hogy teherbe esett trombózisra való hajlam mellett; a felelőtlenje, akit Rákosborzasztón nem tudtak ellátni, ezért a saját lábán eljött a következő településre; ja és aki azt hitte, hogy akar túrázni, pedig dehogy.

Abban a váróteremben ott volt tehát az emberi sorsok teljes palettája, és te örülsz, hogy csak egy sztenderd gipszelésre vársz. Mondjuk az is sufnituninggal készül, de ez már csak a hab a tortán. Egy estére mindenki bajtárssá válik, és szinte pacsizva (már aki tud, ugye) búcsúzik a szabadulását ünneplő tömegtől, sok sikert kívánva a hátramaradottaknak. Az állapotok? Kusturica balkánja, és sajnos itt is pont úgy nevetünk kínunkban. És valahol ennek is megvan a maga elb*szott romantikája.

Intenzíven éltük meg, na. Fun fact: végül hajnalban csakazértis lementünk a Balcsira, és teleszemeteltük a telefonunkat ‘a rokkant és ápolója’-témájú fotókkal - pedig romi szelfisekkel kellett volna. A tanulságok, amiket levontam azon a szebb reményű éjszakán? Ne vedd készpénznek az egészségedet, és sürgősen (ha-ha) adj hálát, ha nincs benne a gyorshívódban a helyi onkológus vagy sebész telefonszáma; túl sokat aggódom; valamint hogy egy férfi gipszben, elanyátlanodva korhatárosan ugyan, de szexi.