Jogomban áll tüntetni, alkoholt inni – akár ezt a kettőt kombinálhatom is, mert sajnos hülyeségeket is jogomban áll csinálni –, szoknyát hordani, és megválasztani a szülés módját. De hiába van jogunk valamihez, néha tudnunk kell nem élni vele – nálam ilyen az otthon szülés.

Én is szeretnék a szüléshez lágyan terjengő vaníliaillatot, gyertyákat (dorbézoljunk: vaníliás gyertyákat), búgó Norah Jones-t (akit nem ordítok túl), közben kellemes kinti 23 fokot, göndör hajú, tejeskávé bőrú fiúgyereket (de egy kedves magyar férfitól, mert szeretem a kihívásokat), hányinger- és koviubimentes várandósságot, hosszabb combokat és fogyókúrás Nutellát, de az élet nem kívánságműsor. Én is bízom benne, hogy minden problémamentes lesz. Semmi koraszülés, semmi köldökzsinór-tekeredés vagy szülőcsatornába beszorulás, csak az abba vetett hit, hogy a fájdalom ellenére életre szóló, felemelő élmény lesz a világra hozatal számomra - számára pedig traumamentes. Hiszek a gyerekcsínyekben, a desszert-has létezésében, a Neogranormon mindenhatóságában és egyébként az unikornisokban is, de hinni nem két tolófájás között kell.

                Nem adtam még életet kisbabának, sőt még csak olyan tevékenységeket sem nagyon folytatok, amik szülésbe torkollhatnának. Tiszteletben tartom mások felelősségteljes(nek gondolt) döntését, ismerem a statisztikákat, amik nem feltétlenül szólnak az otthon szülés ellen, és el sem tudom képzelni azt a borzalmat, amit azok éltek át, akiknek meghalt a gyermekük közben. Hovatovább mindenkit, aki orvos, bába vagy nővér nem szakembernek, hanem egyenesen varázslónak tartok, akik méltatlanul alulfizetettek. De. Vallom, hogy ha már ott tart az orvostudomány ahol, józan keretek között ki kell használni a lehetőségeit. Régebben, ha fájt a fejem, hidratáltam én, meg kávéztam meg nyakat masszíroztam meg aludtam (inkább hánykolódtam, amiből egy ponton maradt a ‘hány’) meg amit akarsz, de mostanában ezek helyett bekapok egy fél pirulát. Lehet, hogy a sok, szintén tudományos alapokon nyugvó természetes módszer másnak használ, de nekem az esetek 90 %-ában nem, és ha keménykedek, azzal csak annyit érek el, hogy fél nap mehet a kukába, az meg luxus. De itt csak egy fél elparazolt napról beszélünk, amit meg lehetett volna menteni, és ami... pótolható. A felelősség itt is, ott is az enyém, csak a tét más.

Szóval, amennyiben lehetőségem lesz rá, és a babám nem lesz egy drama queen, aki nem várja ki míg beérünk a kórházba, én igenis ott szeretnék szülni. Domestos szagban, pittyegő gépek között, vajúdó ágyszomszéddal és Norah Jones-t mellőzve, de a lehető legnagyobb biztonságban. A krach ott is beüthet, de azt valahogy meg tudnám bocsátani magamnak.