Hiba... jól kezdődik, mi :)? Egy pszichológus (vagy egy átlagember) most biztosan rávágná, hogy problémaközpontú a megközelítésem, de én meg erre rákontráznék, hogy mit vársz, hiszen Skorpió vagyok, aki főnixmadárként támad fel hamvaiból egy általa kreált dráma után. Nem gondolom, hogy a csillagjegyeinkkel kellene takaróznunk, és azt sem, hogy maga a megkérdőjelezhetetlen igazság bújik meg ott a messzi-messzi galaxisokban (ez nem áthallás, nem láttam a Star Wars-t, de ne kövezzetek meg), de igenis lehet ebben valami igazság, még ha vallom is, hogy az odaát van. Íme egy szubjektív, kikarikírozott (felkiáltójel) vélemény néhány jegyről:

Ikrek: Hétfő: „Veszek egy robogót és azzal járok majd jó időben munkába, küldök 327-8 képet a lehetséges jelöltekről, lemeózod?”; kedd: „Deszéép, és az enyém!”; szerda: csönd és hullaszag; csütörtök: „Megkímélt állapotú robogó eladó”. Ők: „Problem?”, én: „Van még kérdés?”

Oroszlán: Szó szerint egy külön állatfaj. Ahogy járnak-kelnek, mintha legalábbis azon az istenverte sziklán korzóznának az Oroszlánkirályból és Rafiki minden bölcsességével meg lennének áldva pedig dehogy, ahogy képesek azokra a részekre hibernálódni egy beszélgetésen belül amik rohadtul nem érdeklik őket és csak akkor feleszmélni amikor ők kerülnek a fókuszba – őszintén irigylem őket (nem pedig csodálom, amit ők persze sérelmeznek).

Szűz: Amit gondol, az kiesik a száján, és irodalmi példával élve ’ki tudja hol áll meg s kit hogyan talál meg’. Szűrő nélkül, keresetlenül, kritikusan. Marón, már-már érzéketlenül kritikusan. De talán nem is baj, hogy nem csak olyan, parázs konfliktusok közt lapítva sunnyogó személyiségekkel van tele a világ, mint... hát nem elfelejtettem, kit akartam felhozni példának?

Mérleg: Néha úgy kizökkentenéd, kihoznád belőle a dühöngő bikát (nem azt a Bikát), nem? Hogy végre veszítse már el az egyensúlyát és borítson. De nem, és ez egy vándorló, zakatoló léleknek nagyon vonzó tud lenni. Egy darabig :)

Rák: A családcentrikus, a vadhajtás-mentes, a sok rossz és csúf mellett a jó. De jó az nekünk?

Skorpió: Nem egyszer előfordult, hogy egy idegennel folytatott pár perc beszélgetés, vagy egy elejtett félmondat után bekérdeztem: „Nem vagy te egészen véletlenül Skorpió?” Nos, a válasz kivétel nélkül „De!” volt – egyszerűen van szenzorom a romlottakhoz (idéztem már korábban Csernust: „a legmocskosabb rohadék vagy az egész zodiákusban”), avagy önkritika a köbön :D Szándékosan, igazságtalanul (konjunktív feltételek!) megbántottál engem vagy azt akit szeretek? Menekülj. Mondjuk minek, úgyis megtalállak. És megalázlak. Verbálisan. Szofisztikáltan. Úgy, hogy elkezdesz sírni, ami engem csak tömjénez, nem pedig meghat. Kegyetlen? Az. De megérdemelted. (Én mondjuk ennek még egy speckó alfaját is képezem, úgyhogy ha velem beszélsz, minden szavadat válogasd meg, elvégre én is azt teszem, és az, hogy bocsika, nem gondoltam át, neadjisten megbántam, nálam nem excuse. Egy dobásod van. Alea iacta est.) Nem is értem, statisztikailag miért nem mi vagyunk nyomasztó fölényben a történelem nagy diktátorai közt – igen, ilyen gyűjtés is elérhető a neten, de nem árulom el, hogy kik nyertek, guglizzátok ki. És hogy urban legend-e, hogy minden szóra emlékszünk évekre visszamenőleg? Bárcsak, barátocskám, bárcsak :) Mármint bárcsak az lenne, akárcsak a többi aljas (bár nálunk nem aljasabb) rágalom.

        És igazából innen a „So what?”, mert sajnos a világ vagy fekete vagy fehér (ne gyertek nekem a szürke X árnyalatával), a többi jegy meg túl ilyen... állóvíz :D Egy-két mondattal le tudnám rendezni őket, mint pl. „Ébreggyémárfel!” (Halak), de minek, ugye.

Ui.: Nyugodjon le mindenki a ..., mindenki egy egyedi szekvenciakoktél, és ez így van jól ;)