Fedél vagy gerinc nélkül nehezebb? Az egyszeri politikus egy napja az utcán, avagy amikor a hóhért akasztják. De nem akasztják...
1. óra: Egy napot fél lábon is kibírok, és legalább lenyugodnak a választóink kedélyei egy kicsit. Meg én leszek a faszagyerek, aki bevállalta.
2. óra: Tényleg nem tudom, mit rinyálnak.
3. óra: Lemerült az iPhone-om, áram és ingerek sehol.
4. óra: De, hányinger. A nyomor bűze.
7. óra: Követelek egy memóriahabos matracot! Képtelenség ilyen talajon ülni, pihenni, létezni.
9. óra: Leköptek. Le-köp-tek! Ehhez még a parlamentben sem vagyok hozzászokva. Tudják egyáltalán a járókelők, ki vagyok én?
14. óra: Bevallom fázom.
16. óra: Itt van egy pizzaszelet maradék széle. Ide süllyedtem én, az angus marha feltétlen híve?
17. óra: Mennyi van még hátra? Ennek már a fele sem tréfa.
20. óra: Most már tényleg kurvára fázom.
22. óra: Interpellálnék, csak sajnos ez itt senkit sem érdekel.
23. óra: Megosztotta velem a teáját. Ilyen van?
23,5. óra: Ha nem lennék lemerülve, már hívnám a pizzafutárt, de hát le vagyok. Pedig még neki is hagynék, hálából.
24. óra: Azzal jött ide az egyik képviselőtársam, hogy demagógiai okokból maradnom kellene még egy napot. Maradni?! De hát én abba beledöglök! Ja hogy ők is...