Anyatípusok. Van a szaranya, az ősanya, a szintén az ősanyák családjához tartozó anyatigris, a szuperanya, én pedig ezennel megteremtem a paranya fogalmát. Nem összetévesztendő a paramamival, aki már egy hús-vér bébi testi épségéért reszket, ez annál patológiásabb: mivel ő egy megátalkodott, még a hormontájfun előtt álló csajszi, ő legfőképp a sajátjáért. Szóval sziasztok, T. Szabó Patrícia Kármen vagyok, paranya. Sziaa Patríciaaa!

Már most mocskosul félek a szüléstől, pedig egyelőre csak a szeplőtelen fogantatásra van esélyem, de szerintem azzal is késtem egy laza 2000 évet. Át akarom én adni magam a biológia rendjének, és nem szándékozom a mostazonnaladjonbeegyepiduráltmagaseggfej-t megspórolni egy kényelmi császárral, pedig lehet, hogy azt kéne – azzal legalább adnék egy esélyt a nemi életemnek az inkontinenciával szemben? Az, hogy melyik áll majd nyerésre, számos dolog függvénye: az életkorod, a hízás mértéke, a hormonháztartásod, a magadra dörzsölt kencék árkategóriája, a fogantatáskori shanghai tőzsdeindex és az Istenek beavatkozási kedve (nem gondoltad volna, hogy egyszer még meg fog kísérteni Horváthné tanárnő és a deus ex machina, mi?), de valószínű azt fogják mondani, hogy álmodozz csak kislány. Mert nem olyasvalamiről beszélek, amiért és ami ellen olyan marha sokat lehet tenni, hanem amit kidob a genomrulett: az irreverzibilis testi-lelki folyamatokról, amiknek van ugyan dilidokija, csak az anyának nincs ideje, pénze, vagy egyik sem. Ha van neki mindkettő, akkor meg önzésnek tartja magába invesztálni, mikor játszóházazni is mehetnének. Ha mégis, akkor nem csak paranya, hanem egyben szaranya is. 2 in 1.

Nézzük, mik a poszt-apokaliptikus (elnézést, -szüléses) opciók. Férfiak: recskázik titokban, recskázik nem annyira titokban, segítő kezet nyújt neki valaki aki nem a felesége, tiszteletből nem teszi és lassan belegajdul, vagy ő a one in a million, akinek a szemében csodálat, lelkében megértés és farkában türelem honol. Nők: plasztikáztat (nem ám csak mell-, hanem fejeljük meg egy hassal meg hüvellyel), beletörődik a sorsába és félárbócon elevickél a hátralévő évtizedekben a félárbócos házastárs mellett, és van a jolly joker természet. Ő kihúzott háttal mutatkozik, ami előtt kalapot le, de mi van akkor, ha a társánál elillant a varázs? Vagy a magabiztosság és a jó hozzáállás, mint Hamupipőke daloló állati segítői, felvarrja, visszaszűkíti és visszafeszesíti a dolgokat a szemében? Ha azt hallom lépten-nyomon, hogy minden a lehető legjobban alakult, a párok csak kozmetikázzák a valóságot? Olvastam egyszer egy cikket a szeretlekmagyarorszag.hu-n, ami csokorba szedte az álomférjek vallomásait feleségeik megváltozott testéről, és azt gondolom, hogy ha a férfiak nagy része tényleg így érezne, a paranya kihalófélben lévő faj lenne, versenyezve a fehér rinocérosszal (nem méretben, azt majd szülés után). A hétköznapokban viszont azt látom, hogy hálálkodnak (főleg ha fiút szült asszonka), de a gondosan jelszóvédett tabletjükön a girlswithabs hashtag-re keresnek rá Instán, már a gyermekágy időszakában, amikor az abs konkrétan szét van nyílva. És gondolatban meg is weinsteinezik a tulajaikat.

Tudom, hogy a gyerekvállalás az élet egyik legnagyobb varázslata, de nekem akkor is itt táncikál a látóteremben a kibaszásos vetülete, mert - tüzes botok sújtsák testem a gondolatért - nagy ára van, amit persze kicsengetsz, de a fizetőeszköz lehet, hogy a női mivoltod. Az anyaság a nőiségnek egy 2.0-s változata kellene, hogy legyen, de az a fránya valóság, ugye az néha közbeszól. Persze nem csak emiatt parázom. Hanem hogy jó tanácsot fogok-e adni a gyerekemnek amikor kér, be tudom-e majd fogni amikor nem kér (jó vicc), ott leszek-e neki mindig, és képes leszek-e majd nem ott lenni folyton (kacagnom kell). Hogy esik-e csorba az anya-gyerek kapcsolatunkon, ha kiderül: a szerepek összeegyeztetése Tyson, én meg Holyfield vagyok, ha a férjem inkább a Hustlerjével randizik majd, és ha minden erőfeszítésem ellenére nem leszek MILF, max FILF (Fapados Istennőből Lestrapált Feleség). Azt mondják, úgy szép az élet ha zajlik, én meg hiszek nekik. De azért engedtessék meg, hogy parázzak.