Láttam már láttam szilikoncicit pőrén (az esztétikus változatból, nem a focilabdára kísértetiesen emlékeztetőből), gyönyörű volt. Fogni még nem fogtam – az is gyönyör? Most őszintén, srácok (csajok): ha szép, megbékéltek a természetellenes fogásával, vagy ha nem elég ruganyos, az tönkrevágja az egészet, úgyhogy inkább maradjon pirinyó/lógósos-csoffadtosos? Azaz lehet jól cselekedni, ha már megtörtént aminek meg kellett történnie, vagy maximum imádkozni kell 11 évesen Genetika Úrnőhöz?

Néha igenis úgy el tud bánni az anyatermészet velünk hogy csuhajj, úgyhogy amíg valaki nem A 8. utas a halál egyik alienjévé akarja műttetni magát, hanem mondjuk a köldök felé makacsul tendáló ikreket akarja felturbózni, teljes mell(:))szélességgel támogatom. A választóvonal szerintem ott leledzik, hogy valaki (túl)kompenzál (pl. a hiányzó agysejteket, amik ahhoz kellenének, hogy a tükörben elborzadjon a lufik/kacsaszáj láttán) vagy korrigál, illetve hogy valaki egy feltételezett torz férfiideál miatt fekszik kés alá, vagy azért, hogy ő maga kihúzott vállakkal állhasson a szeretett férfi előtt ruhában és anélkül. Mondjuk azért ha már ideálok... Uraim, önök belegondoltak abba, hogy mondjuk a női mell mérete, formája és minden tulajdonsága adottság, akár csak az Önök hancúrlécéé? Tovább megyek, kapaszkodjanak: pontosan mint a magasságuk, azaz az alacsonyságuk. Nem, ez nem más tészta, tö-ku-gya-naz! Picsogtak már azon, hogy Tinderen kikötik az elvárt centiket (szerencsére nem a bránerét, bár meglepődnék ha még nem létezne ilyen profil) a csajok? Ugye hogy igen, és tök jogosan, pont mint mi, amikor sejtjük (jó esetben csak sejtjük, és nem közlitek), hogy nem ínyetekre való a kirakat. Mivel kvázi minden féle-fajta emberkére van igény nem lenne ezzel akkora baj, csak amikor a seb már megejtetett, elindult a lavina, és nehéz maradandó sérülés nélkül túlélni. Hogy az arányosság számít? Kac-kac: kapásból rámutatok a duci picicicisre meg a darázsderekú dúsra is (noha nőtársai szeretnék meggyőzni magukat, hogy ilyen nincs, pedig de), és valahogy az utóbbi esetben nem szokott panasz érkezni az aránytalanságra, és akkor még lájtosan fogalmaztam. Az egyik szó szerint súlyos átok, hogy ugyan lehet rá hízni, de akkor nem úszod meg, mindenhová máshová is felkúszik a zsíír, a másik pedig, hogy fogyni is abból fogyunk, még ha 2-3 kilóról is van szó, ami azért egy-egy izmosabb háromnapos fiesta eredménye simán lehet, nincs benne semmi rendkívüli (a komolyabb hízás-fogyás jojóját most ne vegyük ide, azzal tényleg mi ártunk nekik).

Ők a tipik alanyai a műtéteknek és megkeseredéseknek, azért velük foglalkoztam főleg (a Kardashian-popóval minek, azt bőven elég azzal elintézni, hogy egy rossz vicc, vagy ha társadalmi kórkép, akkor we are fcked). De nézzük a többi gyakori esetet: a pasik legpraktikusabban a fülednél fogva tudnának magukhoz húzni egy puszira? Csináltasd meg, nem nagy cucc! Szottyadós ráncosságot örököltél, ami idősebbnek mutatja az amúgy korod dacára még mindig helyes és ápolt pofidat, és disznók elé vetett gyöngynyit értek a fényvédők, krémek és a megfelelő folyadékbevitel? Nosza, aranyszálat bele! Én homlokráncosos vagyok és a szemráncaimat már majdhogynem kedvelem, de távozz tőlem botox – az egyik a sok agyalást és gondot, a másik a rengeteg nevetést mutatja, és hát egyik nélkül sem lennékazakivagyokén, vagy hogy divatos ezt mondani. Hetykébb ütközőkkel, kevésbé arisztokratikus orral vagy a szemgolyódra nem lefolyó szemhéjjal ellenben ugyanaz maradnál, sőt bátrabban kibontakozna a benned rejlő magabiztos nőci, úgyhogy én bevállalnám azt a pár túlórát és lemondanék néhány képtelenvoltamotthagyni-darabról. Vagy már meg is tettem? ;)