Innen is köszönet a környezetemnek, amiért senki sem képelt fel 29 és 30 között, ugyanis némi költői túlzással a nekrológomat tökéletesítettem és 2-3ra szűkítettem a lehetséges temetési bevonuló zenéim körét (egyelőre a Dante’s Prayer vezet), úgy elkapott. Aztán rájöttem, hogy nem is lesz temetésem hiszen hamvasztást kértem, ami egy kis terhet levett a vállamról (azért vészhelyzet esetére Loreena McKennitt-et talonban tartom), és végül a szülinapomat is túléltem csodával határos módon, de azért ez az év nem múlt el nyomtalanul.
“Age is just a number”, szokták szajkózni azok, akik 24 évesen révbe értek, meg akik 43 évesen bebeszélik maguknak, hogy ők ezt az egészet pont így akarták, és legalább a karrierjükre tudtak fókuszálni. Nem, basszus, az életkor sajnos nagyonis fájdalmasan szokta tükrözni a valóságot termékenységileg, esélyekileg, meg úgy na. Vannak örökifjú kivételek, és van akinek tényleg olyan szerencsés a mindset-je, hogy kizárólag a jó oldalát nézi a partner nélkül eltelt éveknek-évtizedeknek – ők azok, akik megélték és nem leélték –, de az idő attól még a statisztikai többséghez kegyetlen. Temékenység: nehezebben jön össze ha egyáltalán összejön, retteghetsz minden vizsgálatnál a D-betűs szótól, és ha belegondolsz, hogy az unokádnak nagy valószínűséggel már nem vehetsz érettségi ajándékot, akkor egy pillanatra bánod, hogy nem tartottál ki a gimis crush-od mellett (majd rájössz, hogy ő nem tartott ki, és elkezded szidni az anyukáját, aki amúgy szeretett). Esélyek: találsz egy gyermektelen, sohanemvoltnős 36-ost mondjuk (mert nem vagy te kísérleti nyuszi, akit majd lecserélnek amint kiöregszik a zsenge társ mellől) – elgondolkodsz, hogy mi lehet vele a baj? El. Valaki megtudja a korodat, és desszert gyanánt azt, hogy hány éve vagy egyedül, elgondolkodik hogy mi lehet veled a baj? Ó el. Túllendültök ezeken és bizonyítotok egymásnak, kiváló, de már nem szántok éveket az ismerkedős-csiszolódós időszakra a fenti érettségis dolog miatt (meg mert nem vagytok már egyetemisták tengernyi szabadidővel), hanem belevágtok a családalapításba, és a listán maradnak az ezeket-majd-egyszer-ha-lesz-pasim programok, pedig nem szabadna beteljesületlenül hagyni azt a Balcsi-körbetekerést, házi biliárd-bajnokságot meg Monogamy-zást.
Előnyök: kikísérletezted magad - ha nem is tudtad meg az évek alatt hogy mit akarsz, azt, hogy mit nem, biztosan, ha más nem akkor, amikor hajnalban hangtalanul kislisszoltál a srác lakásából, mert neked aztán többet senki nem fogja a hajadat tépni cowboy módjára az tuti. Kitomboltad magad – és milyen jól tetted! Legalább 35 évesen nem költözik be a megkésett bugi a lábadba és marad durcásan. Voltál huzamosabb ideig egyedül – és hírből sem ismerted az alkalmazkodást. És azt hiszem ezzel kifújt. De ezeket megnyerted, és még ha, már bocsánat, ki is törölheted vele a popidat (amit remélhetőleg kigyúrtál magányos óráidban), a tiéd.
A következő a 31. Se nem jeles, se nem hangzik sokkalta drámaibbnak mint a 30, úgyhogy talán azt is túl lehet élni. Sőt... megélni.