Én nem

2017. október 22. - The but(t) girl

Nő vagyok, egyesek szerint még fiatal vagyok, ugyanezen egyesek szerint csinos is vagyok, beosztott is vagyok, a nyócker határán is lakom, mégis #menot. Ez a futótűzként terjedő mozgalom viszont elgondolkodtatott: lehet, hogy mégis me too? Hogy amikor a törzsfőnök az utcán visszakézből a fenekemre…

Tovább

10 ok, amiért jobb nőnek lenni

avagy kontra a '10 ok, amiért jobb lenne férfinak lenni'-re

1.       Minket nem néznek homárnak, ha nyílt színen Labellózunk, sem akkor nem pussy-znak le, ha szoprán gügyögünk kölyökkutyákhoz 2.       Erekciós problémák. Nem kell részletezem, ugye? 3.       Egy férfi csak inkognitóban mehet herevasalásra, mialatt mi orrba-szájba plasztikáztathatunk, és az…

Tovább

10 ok, amiért jobb lenne férfinak lenni

1.       Ha összerittyentesz egy vacsorát eljátsszák a Himnuszt a tiszteletedre, és ha plusz pontért önszántadból, öklendezés nélkül kicserélsz még egy pelenkát is, boldoggá avatnak 2.       A látványosan domborodó mellkas csak párosodási előny, nem evolúciós elvárás 3.       Ahhoz hogy jól nézz…

Tovább

A józan ész határai

Az öregedés sucks. A méltósággalos csak egy kicsit, de az elcsökevényesedős, az piszkosul. Mindenki úgy képzeli, hogy szaporodnak a ráncok, Murphy után szabadon löttyed minden ami csak löttyedhet, szűnik a libidó és lassul az elme – na de hogy leáll? Mit leáll, más dimenziókba kerül át. Kb. a meth…

Tovább

Barátság extrákkal, meg anélkül

Divat: van szoknyahossz-, frizura- vagy éppen autókárpitszín-divat, és újabban a társas interakcióknak is vannak divathullámai. Ami ruhafronton mostanában mondjuk a meki-utánzással polgárt pukkasztó Moschino (mintha annyira értenék hozzá), az párkapcsolati színtéren az ún. barátság extrákkal.…

Tovább

Tindör

             Hol ismerkedik az ember a 21. században? Nem is igazán úgy „hol” hogy térben, hanem leginkább a kiber-térben – kezdem érteni, miért találkoztam annyi kiborggal. Tagadhatnám, de úgy tudom egyelőre nem szégyen (persze X év múlva erre is biztos pont olyan cikiként fogunk visszagondolni,…

Tovább

Mamma mia

Apás gyerek voltam. Illusztrálom mennyire: 17 év után tűnt fel, hogy valaki még szöszmötöl otthon, de ezután a „Jé, te is itt vagy?”-felismerés után persze felfedeztem őt, Anyát, azt a haláli nőt, akin néha olyan szívesen megnyomnám a pauzét, de aki nélkül nem csak az én világom lenne szürkébb,…

Tovább

Mikroorga(ni)zmusok

Annak idején azt terveztük, hogy a fenti címet adjuk a barátnőmmel közös életrajzi ihletésű könyvünknek - ha azt mondanám, hogy nem az én fejemből pattant ki ez a szóvicc ordas nagyot hazudnék :D Abból már valószínű nem lesz semmi (nem a barátság múlt el, hanem a mi memóriánk kopott meg, frissiben…

Tovább

A kommentelőkről, avagy a homo commenticus

"Homo, hö, milyen aberrált libcsi világban élünk má'!" - megkímélem az egyszeri blogolvasót a fáradozástól és magam kommentelem a címet :D Megkaptam életem első írásos reakcióit, és Isten bizony értem őket. Egytől egyig. Még az "azember színe márpedig a fehér"-t is, bár őt szívbaj nélkül le fogom…

Tovább

Demencia, a kötsög

         Bárcsak én is egy hasonlóan tünci vizsláról írhatnék, mint amire a cím hajaz (innen is üdvözlet Deménynek, aki biztos nem is annyira kötsög), de nem, nagyon nem. Pedzegettem már a Sugarbaby-cunami című cikkemben, hogy én guccsi helyett Libero-val álmodom, de sajnos nem azért, amiért harminc…

Tovább