Mamma mia

2017. július 28. - The but(t) girl

Apás gyerek voltam. Illusztrálom mennyire: 17 év után tűnt fel, hogy valaki még szöszmötöl otthon, de ezután a „Jé, te is itt vagy?”-felismerés után persze felfedeztem őt, Anyát, azt a haláli nőt, akin néha olyan szívesen megnyomnám a pauzét, de aki nélkül nem csak az én világom lenne szürkébb, hanem ez az egész bolygó is – az ő-típusú nők nélkül legalábbis tuti biztosan. De hova is lehetne őt besorolni?

 A forgószél-kategóriába :D Egyszer valaki félrészegen azt találta mondani, hogy „A büdös életben nem leszel olyan jó nő, mint anyád”, amit egyrészt nem bántásiból mondott, másrészt kénytelen vagyok vele egyet érteni, és nem is esik nehezemre. Annak ellenére ugyanis, hogy kőkeményen meglátszik rajta a 30 évnyi felelőtlen napozás, az éjszakázások és az utóbbi évek kálváriája (lást a Demencia, a kötsög c. elmélkedésemet), van ebben a nőben valami. Hogy mi van meg benne, ami bennem nincs? Spiritusz? Pipa. Az előnyök kihangsúlyozásával és némi kacérsággal eladhatóvá turbózott külső attribútumok? Pipa. Vízilabdakapitány exek? Az mondjuk pont nem volt meg. De azt, ami igazán megkülönböztet minket, egyszer úgy fogalmazta meg ő maga, hogy „Kislányom, te egy konzervatív picsa vagy”. Írd és mondd. Én betartom a sebességhatárokat, ő nem tudja értelmezni őket, ő gátlástalan, én előre nem kéredzkednék egy sorban (de nincs is számára lehetetlen, és ezt mi, a családja rohadtul értékeljük). Neki rácsaptak a fenekére 46 évesen a siófoki Palace-ban, engem ugyanitt ugyanekkor 17 évesen észre sem vettek. Hogy mit kerestünk együtt ott? El akart menni koktélozgatni meg Tiesto-ra, én meg elkísértem. Én őt. Egy évre rá a csukott fürdőszobában zümmögő rádióból kiszűrődő zajról félvállról megállapította, hogy ez Tiesto – nekem be kellett mennem és hosszú másodpercekig hallgatnom, mire nagy nehezen felismertem. Egyszer belecsempésztek valamit az italába a pesti éjszakában, én vittem haza, majd amikor hazaérve hajnali 3-kor elkezdte csapatni a nappaliban közöltem a röhögő apukámmal, hogy vagy ő csapja le, vagy ha nincs szíve, én bizony megteszem. Polgárpukkasztó egy perszóna, na.

 Hát ez ő. Persze a túlféltő, kajahegyeket csomagoló, ha-nemet-mondasz-is-igennek-hallja anya is ő, de például síeléskor az előbbi funkciója kikapcsol, és felőle én ki is törhetem a nyakam mögötte egy buckában, ha ő siklik, akkor ő siklik, és mindenki kapja be. Néha, nagyon néha ő is tipikus nő: családi meccsnézés, ő közben olvas, a kommentátortól elhangzik, hogy a játékos nem játszhat a következő meccsen, erre felnéz a képernyőre és bociszemekkel megkérdi: „Ki az a Mrs. Next Match?” 'Misses' mint kihagyja, érted :D? Szakadtunk apukámmal. A focihoz amúgy is kivételes érzéke van, pláne ha náthás: egyik este, BL-szezonban jön egy sms out of the blue, miszerint „Azért ez a Ronaldo jóképű gyerek” Namost. Pontosan tudja, hogy számomra ő az antiférfi, úgyhogy visszaírok: „Ugye viccelsz?! A pasi egy trimmelt szemöldökű dísz…!” Mire a válasz: „Igazad van, biztos a fájdalomcsillapító beszélt belőlem”. Hagyok időt.

 Apa… anyával ellentétben ő nem jelenség (be is golyóznék!), csak ezért nem kap külön cikket, meg azért, mert ha tudna is erről az egész blogos csindadrattáról, nem akarna magáról olvasni – pedig sok szépet látna. Ez a két ember olyannyira különbözik egymástól, hogy néha már csak provokációból is felteszek nekik egy bagatell kérdést, aztán amikor egyszerre rávágják az ellenkezőjét és szembesítem őket a lehetetlenségükkel, ők ahelyett, hogy elszégyellnék magukat nevetnek. Felháborító. De ez is segített abban, hogy megtudjam magamról: nem hiszek az ellentétek vonzzák egymást-cuccban, úgyhogy végeredményben megérte a harminc évnyi puffogás, amiért képtelen vagyok őket egy platformra helyezni. És ugyan ha apukám a geocentrikus világkép híve, akkor anyukám már csak a brahi kedvéért is heliocentrikusat kiált, valamiben azért még ők is egyet értenek – bennem. Hogy bolond vagyok :D Amiről persze ők tehetnek, de annyira asszem nem bánják.

 

HELYREIGAZÍTÁS: Valótlanul állítottam azt a felturbózható külső-dolgot, anyukám ugyanis egyenesen helyi szépségkirálynő volt hetvenhatban, mint ahogy erre a hétvégén finoman emlékeztetett engem balgát. Kultúrházas és estélyis forduló nélküli volt a dolog, sőt szerintem még csak világbékéért sem verték az abroszt, de akkor is!

A bejegyzés trackback címe:

https://thebuttgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr4612696027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fabius Q 2017.07.30. 06:54:31

Nekem tetszett. Egyedi a stílusod. De van. Olvasni foglak.