Mikroorga(ni)zmusok

2017. július 20. - The but(t) girl

Annak idején azt terveztük, hogy a fenti címet adjuk a barátnőmmel közös életrajzi ihletésű könyvünknek - ha azt mondanám, hogy nem az én fejemből pattant ki ez a szóvicc ordas nagyot hazudnék :D Abból már valószínű nem lesz semmi (nem a barátság múlt el, hanem a mi memóriánk kopott meg, frissiben kellett volna papírra vetni), a témái viszont megkerülhetetlenek – az egyik a, hát hogy is mondjam, műsikoly problematikája. Van, aki szerint még a mű is jobb mint a kuss, de egy vérbeli feminista (vagy egy szimplán magát valamire tartó nő) felháborodva kontráz, hogy márpedig nekünk is kijár a hamisítatlan eredeti. Ki bizony, csak kár hogy ezt nem kárpótlási jegyre adják.

Vannak a született tehetségek (belőlük lesznek a született feleségek?), akiken neonszínűen villog az ON gomb, de a többieknek oooolyan macerás, de komolyan… Melyik pasinak van türelme minden áldott (vagy inkább átkozott) alkalommal elzongorázni ugyanazt ahelyett, hogy huncut mosoly villan, love handle (tudjátok, az a kis husidarab deréktájékon, amibe belekapaszkodnak) megmarkol oszt’ kalap kabát? Jó jó, tételezzük fel, hogy pont a tiédnek. De azt is tegyük fel, hogy sok izzadságszagú próbálkozás dacára sem elég fürgék és ügyesek az ujjai piánóművészünknek – pedig a karmesterpálcáját is beveti –, aminek „hála” kezdi kontárnak érezni magát. Na ilyenkor légy faszacsaj és jelentsd ki, hogy márpedig te ezt megérdemled, és keep trying – na azt már nem, elvégre van tartásod (fordítás: félsz hogy elveszíted), úgyhogy inkább bölcsen elkezded kitágult pupillákkal falni a kéz- és pálcamozdulatokat, majd kitörsz egy tökéletes időzítésű üdvrivalgásban. A zenész elégedett, te mondjuk kevésbé, de legalább legördül a függöny visszázás nélkül.

Ha eddig nem jöttél volta rá: a szexről van szó (huh, leírtam), egészen pontosan a női „igeeen”-ről. Ez most egy elég kiábrándító kérdés lesz, de van olyan férfi, akinek a fenti nem teher egy idő után? Vagy csak olyan, aki, bár tesz néhány tiszteletkört, de aztán akár egy hisztérikát is bevállal, mert mellette legalább nem vonja kétségbe a saját dzsigolóságát minden este? Persze hogy nekik is az szívük vágya, hogy a szeretett hölgy éteri magasságokba repíttessen általuk (= hogy eemennyen), de ha ez kurvára nem spontán és habkönnyű, akkor az olyan ehh, nem? Felháborodás ide vagy oda, az anyukám keresztlányának az apukájának az unokahúgát könnyek közt hagyta faképnél mindkét szerelme, mert nem bírták a strapát, és a francba is, igazuk volt…

Mert ennek egy olyan könnyed dolognak kellene lennie; kezdetben esetlennek és ügyetlennek, de aztán belejövősnek és falhoz nyomósnak és harapósnak és vááá... Az ördögi spirál: nem megy ezért rosszul érzed magad, vagy rosszul érzed magad a bőrödben ezért nem megy ezért még rosszabbul érzed magad... Nem tudom most frappánsan lezárni ezt a gondolatmenetet, úgyhogy légyszilégyszi valaki mondja azt, hogy a végén minden elrendeződik. Na nem mintha ez engem érintene, de szívemen viselem nőtársaim balsorsát – régen tép, úgyhogy hozz már rá víg esztendőt!

A bejegyzés trackback címe:

https://thebuttgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr3912677645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.